Egy kis kedv csináló

1.fejezet [Részlet]

~1982~

Felsétáltam az emeletre és benéztem a termébe. Az ijesztő fiúk nevetgéltek, és nagyon ki voltak virulva. Roppant módon örültek maguknak. Féltem bemenni, mikor rám néztek, már pucoltam is onnan. Lehet haza kergették Maxet? Ilyen és effajta gondolatok jártak az eszemben miközben a mosdóba mentem, hogy elhozzam a takarításhoz szükséges holmikat. Ahogy beléptem az ajtón, különös szag csapta meg az orrom. Az egyik fülke ajtaja be volt csukva. Sehol sem találtam a takarító felszerelést. Már fordultam volna el, mikor valami vöröset láttam a földön. Odamentem, és leguggoltam. Belenyúltam és az orromhoz emeltem, hogy érezzem a szagát. Vér volt. Vér folyt a mosdó padlólapjai közötti résben. Az amúgy fehér szegély most pirosan virított, és szerteágazóan, baj jóslóan tekergőzött egy irányba. Elindultam megnézni, hogy merről jön a vér. Valaki vagy elvágta magát, és nem mer szólni, vagy..., bele sem akartam gondolni. A legutolsó fülkébe vezetett a vér csík, de mikor azt ki akartam nyitni a kilincs nem engedett. Le sem tudtam nyomni. Valamiért beszorult. Vagy beakasztották. Azonban nem voltam kistermetű, és egy ugrással meg tudtam kapaszkodni a fülke tetején, hogy benézzek. Amit akkor láttam, még a legszörnyűbb rémálmaimat is felülmúlta. Max ült a lehajtott wc ülőke fedélen, a keze mellette lógott, és a nyakától a testének hosszán, lábán át vörös csík folyt végig. Megszédültem és felkavarodott a gyomrom. A másik fülkébe rohantam, de az epe ízű hányás helyett csak a könnyeimet nyeltem, amik folyton megállíthatatlanul száguldoztak végig az egész arcomon. Levegő után kapkodtam és csak annyit tudtam makogni, hogy: Nem lehet!

Reszkettem, a szívem úgy dobogott, azt hittem kiugrik a helyéről. Szólnom kell az igazgatónak! - gondoltam, de a lábaim nem engedelmeskedtek. Úgy éreztem ólomból vannak, és nem mozdulnak. Ekkor mellettem léptek hallatszottak. Odakaptam a fejem, a szám elé pedig a kezem, hogy halkabban lélegezzek. Egy csizma sétált el a fülke előtt, majd a behajtott fülke ajtajának vékony résén át láttam, hogy az iskola rémeinek egyik tagja az. Egy olló volt a kezében, ami véres volt. A mellettem lévő fülkéhez ment és kirántotta az ajtót.

Ha megtetszett keresd az Ágenda Kiadó oldalán,ahol beszerezheted E-könyv formátumban a teljes történetet: https://www.agendakiado.com/glaszhutter_bianka_gyemant  

Két fiú életében bekövetkezett 180°-os fordulat...

Trágár beszéd és felnőtt tartalom is fellelhető a sorok között, ezért kérlek saját felelősségre olvasd el!

Stefan Hill egy gondoskodó báty, akinek a jövője kilátástalan. Nem barátok az iskolával és a tanulással sem. Célja sincsen az életben, él a mindennapoknak és élvezi az életet. Ebből kifolyólag, pedig kap maga mellé, egy igazi lángész tanulót, hogy felhúzza a jegyét, azonban ez a diák, egy meleg fiú. Stefan pedig állítása szerint, gyűlöli a melegeket. Elképzelni sem tudja, hogy hogyan fog egy csapatként dolgozni egy ilyen alakkal.

Aaron Graham egy elismert, helyes, okos diák, aki a jövőben az eszével szeretné megkeresni a napi betevőjét. Mikor találkozik a gyenge tanulóval remek lehetőségnek tartja, hogy gyakorolja tanári vénáját, azonban a csapat munka, nehézségekbe ütközik. A tanítványa irtózik a melegektől és ezt nem egyszer a fejéhez is vágja. De az érzelmeknek nem lehet parancsolni, ő pedig halálosan bele szeretett a szőke, borzos hajú fiúba és nem tud megállását parancsolni a szívének.

[...]-Valaki nagyon előítéletes és rasszista! -szólalt meg Stefan mögött valaki. A fiú nagy szemekkel hátra fordult és pont szembe találkozott a zöld szempárral, ami egész órán figyelte. Épp szóra nyitotta volna a száját, mikor a látómezőjét eltakarta a dolgozata és a rajta szereplő akkora karó, hogy majd lecsúszott a lapról.

-Ha gondolod, azok után, hogy le buziztál és homok szemeztél...Leszek olyan kedves, hogy korrepetálom a hülye fejedet, év végiég.

Stefan kihajolt a lap mögül és kikapta a fiú kezéből a dolgozatot-Mit csinálsz? -[...]lefagyott, hápogott, mint hal a szárazföldön nem tudott mit mondani. Eszébe nem volt ezzel a tuskóval tölteni a délutánjait.

[...]Aaron ismét végig mérte Stefant, amitől a fiúnak még a hideg is futkosott a hátán-[...]

(Jelenleg a könyv, írás alatt áll)

1.Fejezet

-Greg vagyok egy házi robot az uram asszonya várandós, elfojt a magzatvíz. Most kelt át a zebrán nem fogja kibírni a kórházig. Kérem küldjön egy kollégát elé.

-Azonnal. -mondta és letette. Néztem a távolodó nőt és vártam. Egyszer csak térdre esett és felüvöltött. Épp ekkor egy zöld ruhás férfi futott felé egy kerekesszékkel és óvatosan bele ültette majd már indult is vissza a kórházba vele. Egy orvos is volt a kíséretében. Egy halvány mosolyt engedtem el mikor szirénázó autó parkolt le mellettem-Azonosítsa magát.

-HRX5462.

-Regisztrált név?

-Greg!

-Regisztrált kinézet?

Levettem az álruhám és barna rövid hajjal, fehér bőrrel, barna szemmel ott álltam a rendőrök előtt.

-Mutassa az igazolóját.

Felmutattam a kezem, amiről levált a bőr, így megmutattam a plasztik anyagom a számom pedig a kézfejemen villogott kéken HRX5462.

-Remélem tudja, hogy most velünk jön. -mondta a férfi és kinyílt a hátsó ajtaja az autónak.

-Tudom. -mondtam és eldobtam a pórázt majd beszálltam az autóba-Szia Wolf otthon találkozunk.

A kutya már futott is hazafelé.

-Jó oka volt, hogy elkapatta magát? -kérdezte a rendőr mikor elindult.

Az ablakra támaszkodtam és kifelé bámultam-Nem igazán. Csak unatkoztam.

-És ki jön magáért? Hogy hívják?

-Nem tudom valami nő, újdonsült anyuka.